Egy anya, két nyelv - Interjú Bán Annamarival

Bán Annamari neve valószínűleg sokaknak ismerősen cseng, különösen a kétnyelvű gyereknevelés iránt érdeklődő szülőknek, hiszen blog-oldalán (www.ketnyelvugyerek.hu) évek óta nyújt útmutatást a témában. Annamari angol nyelvtanár, két kisgyermeket nevel, akiknek otthon az anyanyelvén kívül az angol nyelvet is átadja. Kérdéseinkre adott válaszaiban most még közelebbről megismerheted a két nyelven nevelő édesanyát, akinek története immáron sikersztorinak nevezhető.

Mi adta az ötletet, hogy elkezdtél gyermekeiddel angolul is foglalkozni? Hogyan fogtál hozzá az otthoni angolozáshoz? Mi motivált az elején, és mi motivál most?
Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy hogyan jött ez az ötlet. Azt tudtam, hogy az én életemben nagyon fontos az angol nyelv, hisz mielőtt a lányom megszületett, tanítottam. Mivel nagyon szeretem, motoszkált bennem az, hogy jó lenne minél hamarabb átadni neki is. Az a kép élt bennem, ahogy régen a gyerekek belenevelődtek a szüleik életébe, azokba a tevékenységekbe, amelyet körülöttük végeztek: dolgoztak, állatokat tartottak, földet műveltek, a szokásaikat gyakorolták, táncoltak, énekeltek. Mivel a nyelv szerves része volt az életemnek, szerettem volna, ha az övében is azzá válik.

Akkor azonban még nagyon bátortalan voltam, nem tudtam sokat arról, hogy szabad-e ezt nekem egyáltalán átadni, és hogyan lenne jó (akkor még nem volt előttem minta, olyan szülő, aki korábban hasonlóan cselekedett). Így akkor fogtam neki, amikor féléves lett, de elég bátortalan voltam a mai helyzethez viszonyítva: beszereztem egy mondókás-dalos kazettát (akkor még kapható volt kazetta, bár már kezdett furcsaságszámba menni :)), és ezt hallgattuk esténként. Aztán én is énekelgettem neki ezeket a dalokat, nem fogom elfelejteni sosem, ahogy babajeleléssel kérte a lányom, hogy énekeljek (maga alkotta meg a jelet, a Csíp-csíp, csóka mondókához tartozó mozdulatból).

Ahogy telt az idő, és nőtt, egyre többet játszottunk angolul, és egyre inkább nyilvánvaló lett számomra, hogy van értelme, először nagyon sok mindent megértett, aztán egyre több szót, majd mondatokat mondott, ma pedig már teljesen szabadon használja a nyelvet. Ahová eljutottunk, az minden képzeletem felülmúlta. Ez egy öngerjesztő folyamat, hiszem ma már ez motivál, az a természetesség, amivel a nyelvet használja, az, hogy gondolkodás nélkül mer megnyilatkozni, és az, hogy szereti a nyelvet. Szeretném, ha tovább fejlődne, szeptembertől iskolába megy, így most az írásbeliség lesz soron.

Hogyan, milyen formában jelenik meg az angol nyelv az életetekben?
Minden téren jelen van. Már régóta nincs kötött menetrendünk ezzel kapcsolatban, leginkább azt csináljuk, amihez a gyerekeknek kedve van. Sokat kérik, hogy meséljek nekik angol mesekönyvekből, nézhetnek angolul nekik való meséket, filmeket (évekig angolul néztek csak meséket, és még most is ez a domináns az életükben), szoktunk együtt sütni-főzni angolul, mondókázni, énekelni, kreatívkodni, alkotni és egyszerűen csak beszélgetni, élni az életünket. Mióta ketten vannak, illetve a fiam elég nagy lett ahhoz, hogy együtt játszanak, a szabad játék ideje is sokszor angolul telik, ebbe nem is szoktam beleszólni, maguk döntik el, melyik nyelvet használják közben, sokszor automatikusan angolul beszélnek egymással, míg játszanak.

Melyik tevékenységet tartod a leghatékonyabbnak a nyelvelsajátítás szempontjából? Az előbb említettek közül mit szeretnek csinálni a gyermekeid leginkább, mi vált be nálatok a legjobban?
Nem tudok egyet sem kiemelni, mind fontos. Ami szerintem elengedhetetlen, hogy a nyelv legyen jelen a mindennapi életben, és az, hogy a gyerek megtapasztalhassa, hogy lehet természetes, hogy egy másik nyelven is beszélünk, úgy, hogy közben nem ennek elsajátításán van a hangsúly, hanem valamilyen élvezetes tevékenységen.

Mennyi időt szántok az angol nyelvre? Hogyan tudsz időt szakítani az angolozásra ebben a rohanó világban, ahol a szülő egyre kevesebb időt tud tölteni gyermekeivel?
Mivel nincs kötött menetrendünk már, nehezen tudnám megmondani, hogy mennyi időt van jelen az angol az életünkben naponta. Ez az évek során mindig változott. Voltak időszakok, amikor kevésbé tudtuk beengedni a napirendünkbe, mert más fontosabb volt, és voltak olyan időszakok is (ez a mostani is ilyen), hogy nagy arányban jelen van. Naponta 3 órát egy családi napköziben dolgozom most, ahol angolul beszélek és foglalkozom a gyerekekkel, és a fiam is velem lehet. A lányom pedig sokszor jön velem délután a saját angol játszókuckómba, amikor pedig együtt játszanak, sokszor használják az angolt. Más lesz majd, ha szeptembertől a nagyobb iskolás, a kisebb óvodás lesz, de nem aggódom emiatt, igyekszünk majd akkor is időt szakítani a közös angolos mókára.

Rajtad kívül foglalkozik-e más is a gyermekeiddel angolul?
Most nem. A lányommal másfél éves korától egy darabig jártunk az egyik gyerekangol tanfolyamra, de egy idő után annyira jelentős volt a különbség a csoporttársai tudása és az övé között, hogy nem láttam értelmét tovább. Egy időben gyakran találkoztunk egy anyanyelvű ismerőssel, de mostanában ezek az alkalmak is ritkultak. Mindkettő azért volt jó, mert megtapasztalhatták a gyerekek, hogy nem csak anya az a csodabogár, aki egy másik nyelven is beszél, és láthatták, hogy van értelme használni a nyelvet, még ha ez nem is tudatosodott bennük.

Apának és a többi rokonnak milyen szerep jut az angolozásban? Nekik mi a véleményük a korai nyelvtanulásról, főleg az otthoni nyelvelsajátításról? Ha apával nem értettetek egyet, hogyan jutottatok dűlőre?
Nem igazán van szerepe másnak a családban rajtam kívül (sem a férjem, sem a nagymamák nem beszélik a nyelvet, bár anyukám már nagyon sokat megért abból, amit a gyerekek mondanak, tőlük tanulja :)). Azért viszont nagyon hálás vagyok nekik, hogy soha nem volt kifogásuk az ellen, hogy ilyen jelentős mértékben jelen van az életünkben az angol. Sokkal nehezebb dolgom lett volna, ha még velük is meg kellett volna küzdeni, meg kellett volna győzni őket arról, hogy ez hasznos és van értelme. Ma már büszkék arra, hogy mit értünk el.

Hogyan váltotok a nyelvek között? Előfordul-e, hogy angol nyelvű kérdéseidre magyarul válaszolnak a gyerekek? Hogyan reagálsz ilyenkor? Volt már példa rá, hogy visszautasította valamelyik gyermeked az angol nyelvet, és csak magyarul volt hajlandó kommunikálni?
Mikor belefogtunk, az első időkben egyszerűen csak kijelentettem, "Let's talk in English" (Beszéljünk angolul!), vagy pedig alkalmazkodtunk a dalok nyelvéhez, amit hallgattunk, vagy a mese nyelvéhez, amit néztek. Ma már sokkal szabadabban váltanak (ez nem jelenti azt, hogy gyakran teszik ezt, bár szituációtól is függ, ha például együtt ebédel a nagycsalád, előfordul, hogy hozzám angolul, a többiekhez pedig magyarul beszélnek). Talán egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor fordult elő olyan, hogy angol mondatba magyar szót csempésztek (amiről tudjuk, hogy természetes velejárója a fejlődésnek). Volt egy rövid, pár napos időszak, amikor a lányom 3 éves kora körül visszautasította a nyelvet, de könnyen áthidaltuk ezt, azt mondtam neki, hogy nekem angolul van kedvem beszélni, de ő mondja magyarul, ha így szeretné. Szerencsére nem tartott soká ez az elutasítás, a fiamnál pedig még egyáltalán nem fordult elő.

A közös családi együttlétek, mint például a vacsora, milyen nyelven zajlanak?
Van, amikor csak magyarul, és előfordul olyan is, hogy velem angolul beszélnek a gyerekek, a család többi tagjával pedig magyarul.

Milyen szintre jutottak el a gyerekek eddig? Figyeltél meg eltérést a két gyerek nyelvi fejlődésében?
A lehetőségekhez képest magas szintre, valódi kétnyelvűek, bár ez nem jelenti azt, hogy hibátlanul használják a nyelvet, de bőven lesz még lehetőségük arra, hogy csiszolják. :) A fiam jóval korábban kezdte használni a teljes mondatokat angolul, nála párhuzamosan fut a két nyelvi beszédfejlődés, mivel ő már születésétől fogva nagyobb adagban kapja az angolt, és nem csak tőlem, hanem a nővérétől is.

Ha a gyermekeid tudnának nyilatkozni az angolozásokról, az angol nyelv használatáról, szerinted mit mondanának? Ők hogyan élik meg azt, hogy két nyelven is tudnak kommunikálni? Nagylányod esetleg már tudna is mesélni róla. Tudatosodott már benne, hogy milyen csodálatos és nagy dolog ez - hiszen láthatja, hogy más gyerekek csak magyarul tudnak -, vagy neki ez a világ legtermészetesebb dolga?
Volt, hogy kérdeztem erről a lányomat, nyilván nem tud még sokat értekezni erről, de azt elmondta, hogy nagyon szereti az angolt, és látja azt is, hogy ez valami különleges, hogy ő ilyen jól beszéli. Az óvónéniket is próbálta tanítgatni az oviban. :) Büszke arra, hogy tud angolul, de nem negatív formában jelentkezik ez, nem vág fel vele. Egy időben kérdezgette, hogy hogyan tanult ő meg angolul? Ilyenkor elmondtam neki, hogy úgy, ahogy magyarul is, beszélgettünk együtt angolul.

Mit csinálnál másképp a nyelvelsajátításban, ha most születnének a gyermekeid?
Nem sokat változtatnék, csak sokkal-sokkal bátrabb lennék már az elején, és rögtön elkezdeném, ahogy megszületnek.

Hogyan kezdenél hozzá a nyelvelsajátításhoz, ha a jelenlegi életkorukban találkoznának először az angollal, amikor már folyékonyan beszélnek az anyanyelvükön?
Nehezebb dolgom lenne, hisz elképzelhető, hogy nem fogadnák el ilyen könnyen, hogy egy másik nyelven is szólok hozzájuk. Nagyon fokozatosan vezetném be az életükbe, és kizárólag olyan dolgokkal, tevékenységekkel kapcsolnám össze a nyelvet, ami iránt nagyon érdeklődnek.

Minden bizonnyal előnyt jelent számodra, hogy jól beszélsz angolul, sőt nyelvtanár vagy. Vajon mennyire tud átadni egy idegen nyelvet az, aki alig beszéli az adott nyelvet?
Igen, ez valóban előnyt jelent, de nem jelenti azt, hogy csak az foghat bele a kétnyelvű nevelésbe vagy játékos otthoni nyelvátadásba, aki anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet. Hallottam már olyan anyukáról, aki szinte együtt tanulta a gyermekeivel - nyilván nagy erőbedobást követelt ez tőle, de megtette -, és aztán jelentkezett angol szakra egy főiskolán. Az egészen picik esetében nem szükséges a nyelv minden fordulatát ismerni, és rengeteg forrás áll a szülők rendelkezésére, ami segítheti őket a nyelvátadásban. Az anyanyelvünket sem egyetlen embertől sajátítjuk el, ha mi magunk nem ismerjük jól az adott idegen nyelvet, keressük azokat a lehetőségeket, helyzeteket, amelyekben a gyermekünk találkozhat vele. Az alapozásban az is sokat jelent, ha csak passzívan jelen van a család mindennapi életében a nyelv (például idegennyelvű mesék, zene vagy könyvek formájában). A legfontosabb az, hogy lássa, érezze a gyermek, hogy nekünk is fontos a nyelv, mi is lelkesedünk érte.

Az angol nyelv mellett melyik idegen nyelvet vagy nyelveket tartod fontosnak? Melyiket szeretnéd, hogy gyermekeid tanulják?
Nincs konkrét preferenciám, én németül tudok még valamicskét, és az olasz is közel áll a szívemhez, de nem feltétlenül fogom ezeket erőltetni a gyerekeimnél. A sors majd eldönti, hogy mit sodor eléjük, és hagyni fogom, hogy ők válasszanak, ha lesz rá lehetőség.

A nyelvtanulás-nyelvelsajátítás során fontos a folytonosság. Hogyan tudod ezt a jövőben majd megvalósítani? Ha már iskolások lesznek a gyermekeid, akkor fognak az iskolában angolul tanulni, vagy inkább más nyelvet választotok? Olvasni és írni is Te szeretnéd őket megtanítani?
Az iskola kérdése nagyon aktuális most a lányom esetében. Nagyon úgy néz ki, hogy teljesen hagyományos iskolába fog járni, ahol negyediktől kezdődik csak a nyelvoktatás. Remélem, hogy addigra már angolul is folyamatosan fog olvasni (már most is nagyon érdeklődik az olvasás iránt, mindkét nyelven, magyarból kicsit előrébb jár, de angolból is felismer bizonyos szavakat). Szeretném ezt az érdeklődését kihasználni, és megtanítani neki az olvasást is, így majd önállóan is képes lesz bővíteni az ismereteit. Nem valószínű, hogy angolórákra fog járni, nem szeretném elvenni a kedvét azzal, hogy unatkozik az órákon, inkább majd más nyelvet választunk.

Annamari, köszönjük a válaszokat, és sok sikert kívánunk a jövőben is!

2011. 02. 14.

{addthis}

Kapcsolódó tartalmak:
Ötletek játékos otthoni angoltanuláshoz
Angol gyerekdalok
Angol mesefilmek

Nyomtatás