Édes anyaNYELVEINK

Globalizálódó világunkban egyre gyakrabban fordul elő, hogy különböző kultúrákból származó emberek kötnek házasságot. A helyzetet tovább cifrázhatja, ha egy harmadik országban telepszenek le. Az ilyen kétnyelvű, többnyelvű családok gyermekei különösen nagy nyelvi hatásnak vannak kitéve.


Nagy előnyt élvezhetnek azok az emberek, akiknek gyerekkorukban megadatott, hogy két vagy több nyelvet is elsajátíthattak, és több nyelven is "otthon érezhetik" magukat. Ugyan az egyes nyelvek ismeretének szintje idővel változhat (más közösségbe kerülés, elköltözés stb.), a többnyelvű gyermekkor mindenképpen jó alapokat ad a későbbi (nyelv)tanuláshoz.

Azt gondolhatnánk, hogy gyermekünket nehéz helyzetbe hozzuk ezzel a soknyelvű környezettel ("megterheljük" vele), a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kisgyerekek könnyedén elsajátítanak két vagy akár több nyelvet is párhuzamosan. A valóságban a nehézségeket inkább az okozhatja, hogy a család hogyan tudja megoldani a mindennapi helyzeteket: ki-kihez-mikor-hol-milyen nyelven szóljon?

A gyermek akkor igazodik ki legkönnyebben a nyelvek között, ha következetes a nyelvhasználat: például ugyanaz a személy mindig ugyanazon a nyelven beszél ("One parent, one language", azaz "OPOL" módszer), vagy az egyes nyelvek egy-egy közösséghez vagy helyszínhez kötődnek (pl. otthon magyar, oviban angol).

A valóságban azonban semmi sem fehér vagy fekete:
lehet a társaságban olyan ember, aki nem beszéli a nyelvet (egy távolabbi rokon vagy vendég)
valamelyik szülő nem tud eléggé a "másik" nyelven, és kirekesztettnek érzi magát;
a gyermek (már) nem akar az "anyanyelvén" beszélni, inkább használja az óvoda vagy iskola nyelvét;
És sorolhatnánk...

Vajon elég kitartóak leszünk-e? Beválik-e az általunk választott módszer? Az idő ugyan megold majd minden helyzetet, csak kérdés, hogy a kialakult gyakorlat elősegíti-e gyermekünk többnyelvűségének fejlődését.

Ha Ti is kétnyelvű vagy többnyelvű család vagytok, vagy csak érdekel a téma, szívesen látunk Benneteket a Többnyelvű családok fórumában!

2009.12.25.

Vissza a cikkekhez
Vissza a főoldalra

Nyomtatás