Görögországban jártunk
Tizenhét órányi autókázás után teljesen kimerülve végre elértük utazásunk célját. Az észak-görögországi, tengerparti falucska már hónapok óta hívogatott minket. Mit is tehettünk volna, mikor az éjszaka kellős közepén elértük A tengert? Irány a víz! A kellemesen langyos hullámokból nemigen jöttünk ki két héten át.
Útbaigazítás görög és latin betűkkelGörögországban még nem jártunk a gyerekekkel korábban. A készülődés során beszélgettünk arról, hogy a görögök másfajta betűket használnak mint mi. Vetettünk egy pillantást a görög ábécére, bár ezzel nem mutattunk új dolgot, hiszen matematika órán is tanulták a görög ábécét, így ismerősek voltak a betűk. Nagy naivan azt gondoltam, hogy Görögországban könnyedén el fogjuk tudni olvasni a feliratokat, de nem ment olyan simán. Képzeld el, mikor ülsz az autóban és hirtelen ki kell betűzni a kizárólag görög betűkkel kiírt utcanévtáblát, mert el kell dönteni, hogy a következő útkereszteződésnél jobbra vagy balra kanyarodjunk. Mi a kényelmesebb utat választottuk: az iGO-ra hagyatkoztunk.
Szerbián és Macedónián áthaladva cirill betűket is olvashattunk
Szállásadónk egy görög-német kétnyelvű anyuka volt, aki mindennap udvariasan érdeklődött hogylétünk felől. Kicsit beszélgettünk a kétnyelvűségről is. Annak idején, mikor kicsik voltak a gyerekei, tanácstalan volt, hogy milyen nyelven beszéljen velük. A görög háziorvosuk (vajon miért az orvos tanácsa számít?) azt javasolta, hogy csak az egyik nyelven beszéljen a gyerekeihez, hogy egy emberhez egy nyelv kapcsolódjon. Mikor Németországban voltak, az ottani orvos viszont azt mondta, hogy minél hamarabb el kell kezdeni mindkét nyelvet, mert a gyerekeknek könnyebb kicsi korukban elsajátítani a nyelveket. Tehát használja bátran a görögöt és a németet is. Végül nem tudom, hogy a némettel meddig jutottak, de ott az anyukájukkal mindig görögül beszéltek az immáron tizenéves gyerekek, németet nem hallottam egyszer sem. (Az apuka egynyelvű görög, és nem beszél se németül, se angolul.)
Szállásadónk angolul is könnyedén elboldogult. Meg kell hagyni, hogy a helyesírása és a nyelvtana hagy némi kívánnivalót maga után (pontosabban fogalmazva: a helyesírást és a nyelvtant mellőzte), ellenben folyékonyan kommunikált mind szóban mind írásban. Angolul csak az iskolában tanult, bevallása szerint azóta tudja angolul jobban megértetni magát, amióta az apartmanokba jönnek a külföldiek, és használnia kell a nyelvet.
A terasz, ahol cipőt kell húzni
Görögországban nem sokat beszéltem a gyerekeimhez angolul. Élveztük, hogy van egy saját titkos nyelvünk, amit csak mi értünk. És különben is, ha angolul szóltunk volna egymáshoz, hogyan tudtuk volna kibeszélni a mellettünk ülőket?
A szállásunkon leginkább görögök vettek minket körül, néhány német családot leszámítva. Egész nap lehetett az élő görög nyelvet hallgatni. Füleltem is (túlzott önbizalommal), hátha megértek valamit, hiszen minden nyelvben vannak nemzetközi szavak. Telt az idő, de egyáltalán semmit nem értettem. Egyszer csak megtört a jég! Az egyik anyuka elkezdett kiabálni a gyerekéhez a teraszon: "Papúccsi! Papúccsi!" A következő pillanatban megjelent az apuka a lakásuk ajtajában a gyerek papucsával a kezében. Ez az! Erre a nemzetközi szóra vártam! (Közben nézem a neten, hogy ez a szó a cipőt jelenti görögül.)
Vourvourou - Kék lagúnaAnnyi nyelvgyakorlás azért volt, ami a gyerekek önállóságával járt. Már elég nagyok ahhoz, hogy egyedül is el tudtak menni a pékhez, egyedül is tudtak gyümölcsöt venni vagy fagyit kérni maguknak. Nem zavarta őket, hogy külföldön vannak, ahol az anyanyelvükkel nem sokra mennek.
Sajnos a boltban az élelmiszerek címkéire csak görögül volt felírva minden. Görög betűkkel. Valamivel könnyebb volt olvasni, mintha kínaiul lett volna, de megérteni így sem sokszor sikerült. Nem egyszer ránézésre vásároltunk dolgokat, és bíztunk benne, hogy amikor megkóstoljuk, tényleg az, aminek sejtettük.
Angolul szinte mindenki beszélt, akit megszólítottunk, sok helyen németül (is) beszéltek. Az egyik benzinkútnál a benzinkutas gyönyörű német kiejtéssel beszélt, kiderült, hogy Németországból jött. Ugyanezen a benzinkúton a pénztárnál angolul és oroszul is tudott a hölgy. Persze sok helyen igen-igen törték az angolt, de próbálkoztak, és mi ezt nagyon értékeltük.
Néhány olyan helyzetünk is volt természetesen, amikor nem sokra mentünk az angollal és a némettel. Mikor az Olümposzra felfelé igyekezve egyszer csak az iGO zöld színű, úttalan terepén bolyongtunk, egy faluban megkérdeztünk egy családot, hogy merre kell menni. Se a fiatalok, se az idősebbek, senki nem beszélt egyetlen idegen nyelvet sem, pedig tanult embereknek néztek ki. Így kénytelenek voltunk "kézzel-lábbal" nyelven kommunikálni. Szerencsére egyszerű volt, amit meg kellett értenünk.
Felfelé az Olümposzon - Hol laknak az istenek?
Bizonyára hallottad már ezt a viccet, de annyira ide kívánkozik, hogy muszáj leírnom.
Két rendőr járőrözik. Megáll mellettük egy német rendszámú gépkocsi. Kiszól belőle a vezető:
- Sprechen Sie Deutsch?
A rendőrök egymásra néznek.
- Do you speak English?
Semmi válasz.
- Parlez-vous français?
A rendőrök bámulnak.
- Parla italiano?
A helyzet változatlan. Az idegen csóválja a fejét, és még egy próbát tesz:
- Gavaritye pa ruszki?
A rendőrök továbbra is csak szótlanul bámulnak. A sofőr legyint a kezével, és továbbhajt. Megszólal az egyikük:
- Te! Meg kellene nekünk is tanulni már legalább egy idegen nyelvet. Az mégse járja, hogy nem tudunk felvilágosítást adni a külföldieknek.
- Minek? Ez ötöt is tudott, mégsem ment vele semmire.
2014.08.26
Mely idegen nyelveket használtad a nyár folyamán? Tudtál velük boldogulni?
(Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, csak tekerj lejjebb. Ha be vagy jelentkezve, akkor a felhasználóneved meg fog jelenni a hozzászólás tetején.)
Tetszett a cikk? :)
Nem akarsz lemaradni a NyelvBirodalom újdonságairól? Regisztrálj, és iratkozz fel hírleveleinkre!