Messze földön Angliában

Idén nyáron, sok-sok év után végre eljutottunk abba az országba, aminek a nyelvét tanuljuk. Kár, hogy nagyon messze van, és nem tudunk gyakrabban menni.

Érkezés komppal Angliába - Fehér sziklák Dovernél

A nagy távolság ellenére némi számolgatás után úgy döntöttünk, hogy nem repülővel, hanem autóval megyünk. Ez két nap pluszt jelent (ha megszállsz útközben), és sok-sok óra autókázást, de többet látsz az országokból, amiken áthaladsz, mintha elrepülnél felettük. Ráadásként mi minden országban a helyi rádiócsatornákat hallgattuk, miközben figyeltük a tájat, városokat.

Mikor elértük a célországot és kiszálltunk az első parkolóban, legkisebbem odajött hozzám: - Anya, az a lány ott azt mondta, hogy 'I'm just waiting for my shorts' (Csak a rövidnadrágomra várok) - és egy kislányra mutatott a másik autónál, aki éppen átöltözött. Ez volt az első eredeti angol nyelvű tapasztalatunk. Nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy megerősítsen: nem csinálom hiába. Engem aztán riogathatnak akármivel a szakemberek a nyelvátadással kapcsolatban. Az egész elveszíti jelentőségét, amikor élesben megtapasztalod, hogy igenis volt értelme annak, amit csináltál. Ugyanis teljesen más egy olyan külföldre menni, ahol értjük, hogy mit beszélnek körülöttünk az utcán, értjük a feliratokat, értjük a rádiót és tévét. Mégpedig kicsi gyerekkorunktól kezdve.

Külföld az, ahol lépten-nyomon ismerős dolgokba ütközöl? - Játékbolt Stratford upon Avonben

Mintha nem is külföldön lennénk. Képzeld el, hogy bemész egy játékboltba, és sok ismerős figura köszönt. Igaz, Magyarországon is megkapsz már majdnem mindent, de mi ezeket a meséket (Maisy, Peppa Pig, Gruffalo...) eredeti nyelven, angolul olvastuk, angolul hallgattuk. És ott sorakoztak a polcon az ismerős könyvek, mind-mind angolul. Nagyon jó volt látni, hiszen az enyémek is ezeken nőttek fel.

Zene volt füleimnek hallani az angol anyanyelvűek ízes beszédét: a játszótéren a gyerekek nem azt kiabálták, hogy "mamí", hanem hogy "momííjj" (persze nem lehet így pontosan visszaadni). Sokszor időztem álcselekvésekkel, csak hogy tovább hallhassam a mellettem lévőket. Mind folyékonyan beszélt angolul, gyönyörű kiejtéssel, választékos szókinccsel. Hát, nem kicsit irigykedtem, hogy nekik ez megadatott. Pedig nem tettek érte túl sokat. Csak oda születtek. Mi meg itthon mennyit dolgozunk azért, hogy legalább valahogyan meg tudjunk szólalni angolul.

Az élő angol nyelv - Házinénik üzenete

Mindig is sokkal jobban értékeltem az eredeti angolt, ami a hús-vér emberek szájából elhangzik, mint a tankönyvek kipreparált szövegeit. Az érzés leginkább ahhoz hasonlítható, mint ha részt veszel egy élő koncerten, szemben egy CD-n hallgatott zenei előadással. Egy írásos kincset haza is hoztam (lásd fénykép): házinénink üzenetét, amivel várt minket.

"Mrs Edit,
we have gone out shopping. Please let yourselves in, the door is unlocked, the keys are on the coffee table in the hallway. See you when we get back..."

Számomra az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy beszélgethettem egy kétéves csöppséggel, aki korát meghazudtoló, csodaszép kiejtéssel és egész mondatokban válaszolgatott kérdéseimre. A helyzet érdekessége, hogy a kislány anyukája magyar, és az ő angol kiejtése nem olyan eredeti, mint a gyerekéé, aki elvileg tőle tanulta az angolt (is). Ők a magyarral "küzdenek" úgy, mint mi az angollal. Meg kellett állapítanom, hogy egy kétnyelvű család (anyuka magyar, apuka angol) helyzete semmivel sem könnyebb, mint a miénk. Az elszántságra, a kitartásra, a toleranciára ott is éppúgy szükség van.

Szerencsémre bepillanthattam egy másik család életébe is. Három gyermekükkel hat évvel ezelőtt költöztek Angliába. Elgondolkodtatott, hogy az immáron tizenéves gyerekek hallhatóan akcentussal beszélték a magyart. Ha mi most Angliába költöznénk, akkor az én gyerekeim magyar kiejtése is így megváltozna? Jókat mosolyogtam magamban a szülőkön (itt és a másik családban is), akik a magyar anyanyelvükbe átvették az angol kifejezéseket szó szerint lefordítva: "kiment a dátumból" (out of date; ahelyett hogy "lejárt") vagy például "futtatom a mosógépet" (run the washing machine; ahelyett hogy "beindítom a mosógépet")  

Egyébként nem nyelvtanulási céllal mentünk Angliába, hanem szétnézni egy kicsit az országban, így a bejegyzés további részében inkább a kulturális, infrastrukturális, éghajlati különbségekre térek ki.

A két és fél hétbe sajnos nagyon kevés program fért bele, még úgy is, hogy igyekeztünk maximálisan kihasználni az időt. Egy hetet töltöttünk a tengernél (Eastbourne és környéke), egy hetet a hegyekben (Lake District), és két napot szántunk Londonra.

Piknik a tóparton - Derwent Water, Lake District

Izgultam az időjárás miatt, hiszen Anglia más éghajlaton van. Nagy szerencsénk volt, mert az időjárásnak egyszer sem sikerült meghiúsítania a tervezett programjainkat. Nagyon szép időt fogtunk ki, igen meleg nyári hőmérsékletekkel, ami a 23-25 fokot jelentette. (A fotón látható piknik hangulata nem volt jellemző a nyaralásunkra, de aki Angliába készül, az vigyen magával esernyőt!) A Londonban töltött napjaink egyikén pedig 27 fok volt. A tűző napsütésben majdnem megsültünk, hát erre nem számítottunk. (Megjegyzem, tavaly Görögországban az Akropoliszon egész délután áztunk-fáztunk, ahol pedig 40 fokos, esőmentes hőségre készültünk).

Pier és strand - Eastbourne, East Sussex

Az időjárás olyannyira kedvezett, hogy a gyerekek még a 17 fokos tengerben is fürödtek. Mi, szülők csak féllábszárig bírtuk a hullámokat. Északabbra már annyira hideg a víz a tavakban, folyókban, hogy nem is hidegnek érzed, hanem szabályszerűen fáj. A helyiek közül persze sokan fürödtek, és ráadásul még élvezték is! Még úszóversenyt is néztünk a partról dzsekiben, kapucniban.

Mivel igen sok időt töltöttünk autóban, volt alkalmunk megtapasztalni a közlekedési különbségeket. Az első és legfontosabb, hogy 'keep left' (balra tarts!) Ez azonnal érvénybe lép, ahogy kigördülsz a kompból! Addig még egyszerű, amíg van két sáv: egyik erre, másik arra, és mész szépen az előtted haladó autó után a bal oldali sávban. De vigyázz, ha jön egy körforgalom: balra kell bekanyarodni, és a jobbról jövőnek elsőbbséget adni.

Az angolok imádják a körforgalmat. Egy teljesen kicsi és sima útkereszteződésből is körforgalmat csinálnak csupán azzal, hogy egy pöttyöt felfestenek az útkereszteződés közepére. Ez fokozható: több sávos körforgalom lámpákkal megtűzdelve, a sávokat más irányokba vezetve, útbaigazító táblák égen és földön. Képtelenség, hogy létezett élet Angliában a navigáció előtt.

Az utak, sávok általában keskenyebbek, mint Magyarországon, az útpadka pedig sok helyen hiányzik. Ha nincs elég hely a két sávnak, akkor egyszerűen nem festik fel a szaggatott vonalat középre. A kisebb utak gyakran egysávosak voltak. Ha jött szemből autó, akkor lassítás és BALRA húzódás. Jaj annak, aki reflexből jobbra rántja a kormányt!

Meglepő volt, hogy rajtunk kívül csak angol autók haladtak az úton Angliában (két német autót leszámítva). Pedig tényleg figyeltem és kerestem a külföldi autókat. Más országban ilyet nem tapasztaltam (tudom, eddig nem mentünk ilyen messzire). Szinte kuriózumnak számítottunk. Amikor meglátták, hogy külföldiek vagyunk, felénk fordultak, megkérdezték honnan jöttünk, voltak akik próbálták összeszedni, hogy mit is tudnak Magyarországról (leginkább Puskást emlegették), vagy büszkén mondogatták azt a néhány szót, amit magyarul tudtak. (Természetesen nem Londonról beszélek. Az a másik véglet, ott aztán jelen van az egész világ. Elvétve magyar szót is hallottunk.)

Utcarészlet - Lewes, East Sussex

Nagyon tetszettek az angol kisvárosok. A hangulatos kis utcákat elragadó épületek szegélyezték. Ám ha beléptél az épületbe, ért egy-két meglepetés. Különösen a fürdőszobában. Hiába kerested a villanykapcsolót a falon. Rá kellett jönnöd, hogy a mennyezetről az arcodba lógó madzag - ami leginkább egy wc-lehúzóhoz hasonlított - szolgál lámpakapcsolóul. Ennél sokkal jobban zavart, hogy sok helyen a kézmosó (néhol a fürdőkád is) két külön csappal rendelkezett. Az egyik oldalon jött a hideg víz, a másikon pedig a forró. Én langyos vízzel szerettem volna kezet mosni, de őszintén bevallom, rajtam kifogott ez a helyzet. Konnektort alig találtunk. Ami elvétve akadt, az se passzolt a mi dugóinkhoz. Az ablakok is másképp nyíltak: többnyire az alsó ablaktáblát kellett felfelé tolni. A bukó ablakot pedig nem fent buktatják befelé, hanem lent kifelé.

Ezek a "másságok" azonban csak még izgalmasabbá tették a nyaralásunkat, mely idén valóban más volt mint eddig. Nem a pihenésről, kikapcsolódásról szólt, hanem egy nagy kaland volt egy távoli országban. Számomra ezenfelül azt is jelentette, hogy a gyerekeim a saját bőrükön megtapasztalhatták: tényleg van egy ország, ahol angolul beszélnek.

2015.08.31

Te jártál már Angliában? Oszd meg velünk élményeidet!

(Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, csak tekerj lejjebb. Ha be vagy jelentkezve, akkor a felhasználóneved meg fog jelenni a hozzászólás tetején.)


Tetszett a cikk? :)

Nem akarsz lemaradni a NyelvBirodalom újdonságairól? Regisztrálj, és iratkozz fel hírleveleinkre!